Tavaly láttam életemben először a Balatont, és a nagy kékség egyből magával ragadott. A víz összeérve egységet alkotott az éggel, a nap pedig szikrázóan ragyogott a hullámzó felszínen. Gyönyörű volt. Szerencsére ebben a látványban ez évben is részem volt, méghozzá a Mozdulj Egyesületnek köszönhetően, akiknek révén másodjára is átéltem a Balaton körüli -tandem- kerékpározás örömeit. Idén öt éve, hogy útnak indultak a túrájukon, és minden évben más-más útvonalon haladva, rengeteg szuper programmal segítik a látássérült embereket, ami elismerésre méltó! Hisz, az élmény mindenkinek szól! Aki követ az Instagramon, már láthatott pár képet, de most ebben a bejegyzésben összegzem az elmúlt hetet.
A túra időtartama öt nap volt, augusztus 18-tól augusztus 23-ig tartott. Fonyódon találkoztunk, majd többek között hajókáztunk, melynek különlegessége, hogy mindenki mondott egy szösszenetet, amit aztán papírra vésve, lufira kötve az égbe eresztettünk.
Másnap megkezdtük a túránkat, melynek útvonala: Bélatelep-Balatonlelle-Szántód-Balatonalmádi volt, egy kis kompozással egybekötve. Ekkor tettük meg a leghosszabb távunkat, 69 km-t. Este, Almádiban elhelyeztünk a három éve ültetett kis fánkon egy emlékszalagot, majd a borfesztivál keretein belül, a nagyszínpadon bemutatkoztunk, ahol Krizbai Teca és Napsugár Anna –jeltáncos- is részt vett velünk. Itt megnézheted róla a videót.
Augusztus huszadikai útvonalunk: Balatonalmádi-Balatonfüred-Tihany-Balatonakali, 34 km. Füreden megálltunk, hogy atyai áldást kapjunk a túránkra és a résztvevőkre a Kerektemplomban. Este pedig közösen lesétáltunk a Balaton partjára és megnéztük a környező városokban játszó tűzijátékot. Igaz kicsit messze voltak és aprónak tűntek, így az igazi élményben másnap este részesültünk, amikor vacsora után Balatongyörökön, éppen a szállásunk felett szemlélhettük a fényekben pompázó eget.
Pénteki utunk Balatonakali-Tagyon-Révfülöp-Badacsonyörs-Balatongyörök vonalon vezetett, 59,5 km. A reggelinket már a Tagyon birtokon fogyasztottuk el, ezenfelül a finom ízek mellé baráti és kedves vendéglátás társult. Részemről megkapták az öt csillagot, és bátran ajánlom hogy, amennyiben arra jársz, feltétlen nézz be hozzájuk!
Badacsonyörsön, a Varga Pincészetben tettünk látogatást, ahol finom kóstolóval vártak bennünket. A nap méltó folytatása volt, hiszen szintén nem volt hiány figyelmességből és mosolygós arcokból.
Györökön meglátogattuk a Magyar Vöröskereszt gyermektábort, majd közös programokon vettünk részt (videóért kattints ide), valamint kipróbálhatták a tandemezést is, ezután bográcsozás következett és a fentebb említett tűzijáték.
Szombaton Balatongyörök-Keszthely-Hévíz-Balatonmáriafürdő felé folytattuk utunkat, amely 44 km volt. Keszthelyen megálltunk a Georgikon múzeumban, ahol nagyon jól éreztük magunkat és az idő –szó szerint- csak úgy repült. Hévízen közös programunk volt a Teker Egyesülettel, és az Egregyi borhegyet sem hagytuk ki.
Balatonmáriafürdőn, a Steak House-ban vacsoráztunk, ami szintén egy remek hely, akár barátokkal, akár a pároddal jársz arra, mindenképp üljetek be, ha másra nem, egy koktélra. Amit pedig még garantáltan kapsz mellé, az a gyors és udvarias kiszolgálás, és a remek hangulat.
Az utolsó napunk egy könnyed kerékpározásból állt, ahol Balatonmáriafürdőről tekertünk át Bélatelepen keresztül Fonyódra. Itt már a főszerepet a csomagok átvétele és a búcsúzás kapta.
Voltak nehezebb, emelkedős terepek, de a társaság és a környezet úgy gondolom megérte ezt a kis nehézséget. Emlékszem, amikor tavaly, először láttam és ültem tandemen, úgy éreztem magam, mint aki még sosem kerékpározott. Viszont pár tekerés után belerázódtam, és teljesen megszerettem. A lakóhelyemen szólóban tekerek, viszont sajnos nagyon ritkán, mert a monoton, sík terep nem hívogat annyira, mint a Balatoni környezet. Ezért is imádom az augusztust, mert van egy hét, amikor belecsöppenek egy csapatba, és velük együtt teszem meg a kilométereket, ráadásul gyönyörű tájak mentén. Hajdúsági lányként bármilyen dombocska nagy örömöt tud okozni, persze más, ha éppen tekernem is kell rajta. De megéri, ha másért nem, a lejtőn való gyorsulásért, amikor csak suhanunk és fújja a szél a hajunkat. Isteni érzés!
A tandem persze sokkal másabb élményt ad, mint egy szóló kerékpár, hiszen itt ketten vagytok, és figyelned kell a kanyaroknál, a leszállásoknál, mert egyensúlyban kell lenned a társaddal. Legalábbis nem árt. Viszont nagyon könnyű megszokni, úgyhogy bátran ajánlom, hogy legalább egyszer próbáld ki egy barátoddal, vagy akár tedd meg ezt velünk jövőre, a hatodik Balaton kerülő túrán (bízom benne, hogy már-már hagyományként lesz még sok ilyen alkalom). 
A Mozdulj csapata szolgáltatott kerékpárt, a szállások és ételek, illetve frissítők is biztosítva voltak, a szuper programokat nem is említve, emellett pedig egy remek csapat gyűlt össze idén is. Köszönöm az élményt és egyben a nyaram legizgalmasabb/mozgalmasabb hetét!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.