A napokban meglepően lehűlt a levegő, -16 fokot is mérhettünk, de mégis volt három őrült önként vállalkozó, akik úgy döntöttek, hogy elmennek egyet túrázni a Bükkbe, pontosabban Bükkszentkeresztre. Őszintén szólva, én már leakartam mondani, de mivel szeretem a természetet és a mozgás sem árt, gondoltam csak jól érezhetem magam. Na és persze a Topjoy applikációm aznapi üzenete is motiválóan hatott:
Emlékeket gyűjts, ne tárgyakat.
Szombat reggel indultunk Debrecenből Miskolcra, onnan pedig gyalogosan nekivágtunk a Bükkszentkeresztre vezető dimbes-dombos útvonalnak. Szerencsénkre -6 fok volt, de még így is remegős, levegőért kapkodós, csípős időnk volt, ahol csak a meredek emelkedők nyújtottak némi melegség érzetet -miután kellőképpen elfáradtunk és megmozgattuk a lábainkat-. Mostanában elég sűrűn előveszem a hótaposómat, ami most sem hagyott cserben. A sok helyen még érintetlen, csillogó hó csak úgy ropogott a talpunk alatt. Maga a túra körülbelül négy órát vett igénybe, aminek a végét - egy forró ital kíséretében - a Borostyán Panzióban fejeztük be.
Ezután pedig nem maradt más hátra, minthogy megtegyünk még néhány kilométert hazáig, de persze ezt már a buszon pihenve. Néhány kép a kis túránkról:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.