Élményeink, kirándulásaink

Lassan egy hete annak, hogy haza jöttünk a Balatonról, ám a mai napig fel-feldob a közösségi média olyan beszámolókat erről a tandemtúráról, ahol a régi és új kerékpározók osztják meg az eseménnyel kapcsolatos érzéseiket, tapasztalataikat. Én idén hatodik alkalommal vettem részt rajta, ami annyit jelent, hogy hat évvel ezelőtt láttam először a Balatont, és akkor találkoztam először a tandemezés fogalmával. Tehát úgy gondoltam, most is írok egy kis beszámolót, a végére pedig tartogatok néhány fényképet, ami talán egy kicsit visszaadja a hangulatot.

Akinek esetleg még új ez a tandemtúrás dolog, itt olvasható egy korábbi bejegyzésem róla.

Az egésznek a mozgatórugója a Mozdulj Egyesület, akik idén 9. alkalommal szervezték meg a Balaton körüli tandemkerékpáros túrájukat. Minden évben más útvonalon haladnak, van, hogy Siófokról indulnak, van hogy Balatonalmádiból, a lényeg, hogy így vagy úgy, de megkerülik a nagy tavat. Amellett, hogy az ember nyitottabbá válik a világra és a környezetére, egy nagyon klassz társaság tagjává válik és rengeteg élménnyel gazdagodik.

De hogy is kell ezt elképzelni?

Vagy te, aki szeretsz bringázni, esetleg túrázni, és még másoknak segíteni is. Talán még a július környékén meghirdetett túrára is jelentkezel. És még helyed is van, szuper! Elmész a kiindulási pontra, ahol már gyülekezik a sok izgatott régi és új barátod. Még nem tudják, de azok lesznek. Bemutatkozol, elkezdtek beszélgetni, egyre többen, egyre nyitottabban. Talán még egy közös program is lesz a szállás elfoglalása előtt. Mire pedig megkapod a szoba beosztást, már alig várod, hogy másnap nyeregbe szállj. Minden nap más emberekkel kerülsz egy szobába. Igen, többel. Talán megesik, hogy ugyanazok az emberek többször egy szobába kerülnek. Ennek örülsz, de a nyitottság jegyében tulajdonképpen teljesen mindegy. Vacsoránál önfeledten beszélgetsz tovább, majd azon kapod magad, hogy nem ártana pihenni a nagy tekerés előtt. Aztán elérkezik a másnap reggel..

Előző este valószínűleg megtudtad kivel fogsz tekerni, így bemelegítés után jön a bringa választás és annak beállítása. Kipróbáljátok mindketten, megtörténik az első közös tekerés. Bár, ha visszatérő vagy, talán már összeszokott párosként tekerhetsz a társaddal. Remegő kezekkel, erősen tartod a kormányt. Izgulsz. „Csak el ne essünk!” – gondolod magadban. És végre elindultok. Gurultok, tehát nagy baj már nem lehet. Aztán jön egy kereszteződés, vagy egy kerékpáros utat megtörő főút, vagy egy sorompó, vagy egy eléd kitolató autó, vagy egy hátrafelé nem figyelő gyalogos kezd el előtted táncolni, amikor kénytelen vagy meghúzni a féket, és adott esetben le is kell szállnod. Vagyis szállnotok. A fékezés és irányítás a te kezedben van, de a társaddal együtt kell mozognod. Tehát reflexből szólsz neki, és jelzed, hogy melyik oldalra fogtok 3-ra lelépni. Majd újra számolsz, és egyszerre felpattantok az ülésre. Ez is megvolt. Az első megállás. Innentől sima ügy az egész, ugyanis kezded érezni. Már tudod, hogyan jelzel a mögötted ülőnek és tudod, hogy könnyedén el tudtok indulni újra. Már nem félsz, hanem élvezed. Aztán jön egy emelkedő. Utálod, aki „megtervezte” ezeket a meredek emelkedőket – bizony, a természet csodája most nem feltétlen a barátod. - Na meg az időjárást is. És a biciklidet is, mert tekerni kell. Miért nem megy magától?

Süt a nap, az izzadtság lassan ömleni kezd az arcodról.. kipirultan biztatod magatokat, hogy már nem sok van hátra. Nem adhatjátok fel, még tekernetek kell. Alig kapsz levegőt. Nem bírod. Égnek a lábaid. Úgy érzed egy gyalogos gyorsabban elhalad melletted. Sokszor meg is történik. Feladod. Nem megy, így megálltok. Toljátok tovább, amíg fel nem értek.

Bármi megtörténhet, akár sikerül feltekerni, akár nem, óriási kitartás szükséges egy-egy ilyen emelkedőhöz és mindenképpen hős vagy, hogy egyáltalán bevállaltad. Aztán jön a megváltás, amikor is a domb tetejéről bizony elkezd gyorsulni a kerékpárotok. Már nem kell tekerni. Suhantok, egyre gyorsabban. A hajatokat fújja a szél, felszárítja minden csepp izzadtságotokat, és leveszi a vállatokról a kimerültség súlyát. Nem elég egy féket húzni, mindkettőt használod, és még úgy is csak gyorsultok. Úgy érzed kiáltanál egyet (vagy meg is teszed..), teljesen szabadnak érzed magad. Nem gondolkodsz, csak száguldasz, szeled a kilométereket. Majd jönnek a sík terepek, kivéve, ha úgy gondolod meghosszabbítod a túrádat pár km-el, ami persze a meredek kitérőkkel az igaziak.

Van abban valami, hogy ketten tekertek. Ha eltévedtek, ott vagytok egymásnak. Ha fáradtak vagytok, nem bírjátok, akkor motiváljátok egymást. 

Egy látássérült nem tudja átélni a mindennapokban ezt az érzést, viszont a tandemkerékpárral és egy segítővel csodás utat járhattok be az egy hét alatt. Lelkileg is.

Nem fogom leírni, merre jártunk, mit csináltunk, mert programból aztán idén sem volt hiány. De mi értelme lenne?

Minden évben más-más lehetőségeink vannak, viszont a tekerés élménye az, ami nem változik. Ezt szerettem volna átadni Neked, és ki tudja, talán jövőre, a 10. tandemtúrán már Te is pontosan ezeket az érzéseket fogod átélni. Nem könnyű kilépni a hétköznapokból, nem könnyű neki vágni valami újnak, és idegenek közé menni, viszont minden egyes ilyen élmény ebben segít. 

Most pedig következzenek a képek..

Köszönöm az idei túrát, örülök, hogy –újra- találkoztunk!

Minden jót jövő augusztusig!