Egy nőnek van pár igazán fontos és megható pillanat az életében, amiről álmodozik, és amit szeretne megörökíteni. Ilyen az, amikor hozzámegy a férfihoz, aki hosszas küzdelem árán elnyerte a szívét. Vagy, amikor megtudja, hogy várandós és egy apró lélek cseperedik benne. Majd ezt követi annak a pici csodának a születése, amikor Anyává és Apává válnak a párok.
Akármennyire is hosszú ez a 9 hónap, végül is hamar elrepül a készülődéssel –főleg, az első babánál-. Lelkesen vezetjük a babanaplót, apránként bevásárolunk minden szükséges (és nagyon cuki) dolgot, izgatottan várjuk az ultrahang vizsgálatokat, ahonnan minden egyes alkalommal egyre többet látunk a gyermekünkből. Megfigyelhetjük, ahogy nyújtózkodik, nyújtogatja a kis nyelvét, kortyolgat a magzatvízből és takargatja a kis buksiját. Látjuk és érezzük Őt, hiszen, ahogy telnek a napok / hetek, egyre jobban kivehető, ahogyan mozgolódik a pocakban. Tehát az a bizonyos 9 hónap… az egyik legcsodálatosabb életszakasza egy nőnek, tele szokatlan és új változásokkal, mind testileg és lelkileg. Egyértelmű, hogy meg „kell” örökíteni ezt az állapotot, hiszen minden várandósság más és más. Ahogyan minden kismama gyönyörű és miért hagynánk ki egy különleges napot, amikor minden rólunk és a hamarosan születendő gyermekünkről szól?!
Továbbra is rajongok a természetért, ezért úgy képzeltem el, hogy ebben a környezetben szeretném megörökíteni a 'kismamaságomat': sok fával körül ölelve, csicsergő madarak és a férjem társaságában. Szerencsére ő is partner volt ebben, pedig az apukáknak ez nem akkora élmény, mint egy szíve alatt a babáját hordozó nőnek. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, ami a napokban úgy változott, akár a hangulatom az első trimeszterben. Ha egy tanácsot kérnétek tőlem, akkor pedig azt javasolnám, hogy a legkényelmesebb lábbeliteket vegyétek fel. Gondoltam, nem rontom el az összhatást és az esküvőnkön felavatott cipőmet fogom viselni, aminek a lábaim látták a kárát. Utólag úgy gondolom, egy tornacipőben is lehettem volna, a hangulatunkon és a képeken ez mit sem változtatott volna. Szóval, a puha földbe történő saroksüppedéstől eltekintve, szuper élményként maradt meg bennem ez a nap. Felfedeztünk egy új helyszínt, és rengeteget sétáltunk, amire már egyébként is szükségem volt.
A képekért pedig a Malom fókusz fotósa felelt: Betti, egy nagyon aranyos, közvetlen leányzó, aki kedvesen, türelmesen viszonyult hozzánk és végig tanácsokkal látott el bennünket, figyelve ránk és a részletekre. A munkája pedig lenyűgöző, csodás képeket készített rólunk a 33. héten, amit nagyon szépen köszönünk ezúton is!
Időpont: 2020.06.12.
Helyszín: Debreceni Botanikus kert
Fotós: Malom fókusz –Betti-
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.